Gyerekek a karácsonyfa előtt (1909)
Forrás: Fortepan/Cholnoky Tamás

Kaffka Margit egy 4 éves gyermek anyukájaként, 1910-ben publikált egy cikket Jézuskavásár címmel a Renaissance folyóiratban, melyben különböző ajándékötleteket osztott meg szülők számára. Az írónő írásának elején leszögezi, hogy az „ünnepi ajándék nem használati tárgy, de semmi esetre sem olyan, melyet kötelesség szerint is az ajándékozónak kellett volna megvásárolni; hanem vagy a fényűzés, vagy a gyönyörködés, szórakozás eszköze: gyermeknél nyilvánvalóan játék.” Ebből adódóan például a szürke iskolaruha, a tucat vászonzsebkendő vagy az új sárcipő csak akkor kerülhet a fa alá, „ha olyan sorbéli gyermekről van szó, akinél ezek a dolgok is váratlan örömet, külön, szokatlan jólét-érzést jelentenek. De még itt is egyébbel, játékszerrel, csillogással beszórva, eltakarva."

Lássuk tehát, hogy Kaffka Margit milyen karácsonyi ajándékokat ajánl a gyermekek megörvendeztetésére!

Kaffka Margitot és az őt mindössze egy nappal túlélő fiát, Fröhlich Lászlót 102 évvel ezelőtt, 1918. december 4-én,* délután 4 órakor helyezték örök nyugalomra egy – Schöpflin Aladár visszaemlékezése szerint – ólmos-esős zord decemberi alkonyon. A farkasréti temető halottasházában – a Világ tudósítása szerint „szinte elborította a koszorúk nagy tömege” – állították fel a kettős ravatalt, s koporsóikban egymás mellett feküdt anya és gyermeke.

Mintegy 30-40 ember jelent meg, s a Nyugat folyóirat beszámolója szerint az „egész magyar értelmiség képviselete összegyűlt”. Fröhlich Brúnó volt felesége féltestvérének, Almássy Sárinak írt levelében arról számolt be, hogy a temetésen a Kaffka-rokonság részéről Kaffka Ede és Kaffka Lászlóné (Hegyesi Mari) vettek részt, azonban Kaffka özvegye, Bauer Ervin nem jelent meg, mert „az események úgy megviselték, hogy ágyba került.” A nagybeteg Ady Endre, aki Dénes Zsófia visszaemlékezése szerint az írónő halálának napján „szívének ártó fuldoklással szüntelenül sírt”, egészségi állapotából kifolyólag ugyancsak nem tudott részt venni a temetésen. Ráadásul ebben az időben tombolt a – Kaffka és kisfia halálát okozó – spanyolnátha járvány is, ami minden bizonnyal rengeteg embert távol tartott a temetéstől.

102 évvel ezelőtt ezen a napon hunyt el Kaffka Margit spanyolnáthában. Kisfia, Lacika mindössze egy nappal élte őt túl. Családja és barátai mellett többek között a Nyugat szerkesztőségének tagjai is gyászolták őt, s az egyes irodalmi-kulturális lapok, folyóiratok munkatársai a magyar irodalom óriási veszteségeként hivatkoztak rá cikkeikben. Az Uj Idők névtelen szerzője a következő sorokkal zárta Kaffka-nekrológját: “Most már árva az íróasztala…”

A Kaffka Margitra való emlékezés jegyében most a vele kapcsolatos nekrológokból, visszaemlékezésekből, anekdotákból készítettem egy válogatást.