Kaffka Margit 1899-ben került fel Budapestre, ahol az Erzsébet Nőiskola - ami a köznyelvben még a névváltás után is sokáig Zirzen-intézet néven emlegettek - Polgári Iskolai Tanítónőképző Intézetének bennlakó növendéke lett. Ezt megelőzően, 1886-tól három évig a szatmári irgalmas nővérek zárdájában tanult - melynek élményei a Levelek a zárdából című levélregényét ihlették -, azonban betegeskedése miatt nem tudta letenni a vizsgáit, és kimaradt az iskolából. Ekkor édesanyja és mostohaapja kesztyűboltba és varrodába akarták adni, ám szembetegsége miatt végül lemondtak a tervükről, így Kaffkának mindenképpen tovább kellett tanulnia, hogy pénzkereső foglalkozásra tehessen szert. Kaffka ezek után a Szatmármegyei Nőegylet Nőipariskolájában (1890-1892), majd a leánypolgári iskolában (itt 1894-ben tett tett magánvizsgát, mivel az intézmény csak erre adott lehetőséget) folytatta a tanulmányait, és ekkor már eltökélte, hogy tanári pályára fog lépni.

A polgári vizsga után a Szent Vince Irgalmas Nővérek zárdájának tanítóképzőjébe járt - először bejáró növendékként, majd ingyenes bentlakóként -, ahol 1898-ban szerzett tanítói oklevelet. 1898-1899 között bentlakó tanár volt az irgalmas nővérek miskolci zárdájában, mivel korábban szerződést kötött a renddel, hogy az ingyenes bentlakásért cserébe, és a képesítő megszerzését követően egy évig fizetés nélkül tanít Miskolcon vagy Lőcsén. Kaffka ennek az évnek a leteltét követően után tovább szeretett volna tanulni, s a neves budapesti Erzsébet Nőiskolába szeretett volna bekerülni, mely azonban rengeteg utánajárást igényelt, melyről így írt barátnőjének, Nemestóthy Szabó Hedvignek (Heddának):

Az ügyem miatt bejártam Dorottya egyletet, Zirzen képzőt, igazgatónőt, ministériumot, — s a fix eredmény sok szép szó, biztató mosoly,— meg hogy az angol kisasszonyok zárdájába az ottani polgári képzőn bevettek ingyenesnek. De persze nem megyek, —csak nem bomlottam meg. Újra zárdába nyomorogni, — mikor a lelkem, az egyéniségem, a tehetségem és a vágyaim mind az államhoz, az egészséges, uj, activ szervezethez vonnak az egyház idejét mult, elaggott feszes és előítéletes intézményeitől. [Kaffka Margit levele Nemestóthy Hedvignek, Miskolc, 1899. április 15.]

Az írónő édesanyja végül Károlyi Istvánnéhoz fordult segítségért, így az ő közbenjárására Kaffkának végül sikerült bekerülnie az intézetbe. Az intézmény által megkívánt fehérnemű elkészítéséhez azonban pénzre lett volna szükség, így az írónő először az édesanyjától, majd a nagyapjától kért anyagi segítséget, így végül meg tudta venni a szükséges anyagot, majd saját kezűleg varrta meg a ruháját.

Kaffka Margit 1918-ban bekövetkezett halálát követően 21 évet kellett várni arra, hogy az írónő méltó síremléket kapjon. Ezalatt a több, mint két évtized alatt az írónő jeltelen sírban nyugodott, és emléke is kezdett feledésbe merülni. Radnóti Miklós – aki az írónő művészi fejlődéséről írta doktori értekezését – a Kaffka Margit halálának 20. évfordulójára írt megemlékezésében arról számolt be a Nyugat folyóirat hasábjain, hogy amikor egy alkalommal betért a Farkasréti temető igazgatóságára, hogy útbeigazítást kérjen Kaffka sírjának elhelyezkedésével kapcsolatban, döbbenten konstatálta, hogy az igazgatóság alkalmazottja még sohasem hallott az írónőről.

A kép forrása: Köztérkép.hu

Bár a Vörösmarty Társaság, valamint Fenyő Miksa már Kaffka halálának évében összesen 5400 koronát ajánlott fel, s a Nyugat folyóirat is felhívást tett közzé egy Kaffkához méltó síremlék felállításának érdekében, a befolyt összeg mégsem volt elegendő a cél megvalósításához.

1880. június 10-én, 141 egy évvel ezelőtt látta meg a napvilágot Kaffka Margit, a magyar irodalom egyik legjelentősebb női alkotója, a Nyugat-nemzedék tagja, öt regény, valamint számtalan költemény, elbeszélés és cikk szerzője.

Emlékezzünk rá A város című versével, mely először a Nyugat hasábjain jelent meg 1910-ben:

Gyerekek a karácsonyfa előtt (1909)
Forrás: Fortepan/Cholnoky Tamás

Kaffka Margit egy 4 éves gyermek anyukájaként, 1910-ben publikált egy cikket Jézuskavásár címmel a Renaissance folyóiratban, melyben különböző ajándékötleteket osztott meg szülők számára. Az írónő írásának elején leszögezi, hogy az „ünnepi ajándék nem használati tárgy, de semmi esetre sem olyan, melyet kötelesség szerint is az ajándékozónak kellett volna megvásárolni; hanem vagy a fényűzés, vagy a gyönyörködés, szórakozás eszköze: gyermeknél nyilvánvalóan játék.” Ebből adódóan például a szürke iskolaruha, a tucat vászonzsebkendő vagy az új sárcipő csak akkor kerülhet a fa alá, „ha olyan sorbéli gyermekről van szó, akinél ezek a dolgok is váratlan örömet, külön, szokatlan jólét-érzést jelentenek. De még itt is egyébbel, játékszerrel, csillogással beszórva, eltakarva."

Lássuk tehát, hogy Kaffka Margit milyen karácsonyi ajándékokat ajánl a gyermekek megörvendeztetésére!

Kaffka Margitot és az őt mindössze egy nappal túlélő fiát, Fröhlich Lászlót 102 évvel ezelőtt, 1918. december 4-én,* délután 4 órakor helyezték örök nyugalomra egy – Schöpflin Aladár visszaemlékezése szerint – ólmos-esős zord decemberi alkonyon. A farkasréti temető halottasházában – a Világ tudósítása szerint „szinte elborította a koszorúk nagy tömege” – állították fel a kettős ravatalt, s koporsóikban egymás mellett feküdt anya és gyermeke.

Mintegy 30-40 ember jelent meg, s a Nyugat folyóirat beszámolója szerint az „egész magyar értelmiség képviselete összegyűlt”. Fröhlich Brúnó volt felesége féltestvérének, Almássy Sárinak írt levelében arról számolt be, hogy a temetésen a Kaffka-rokonság részéről Kaffka Ede és Kaffka Lászlóné (Hegyesi Mari) vettek részt, azonban Kaffka özvegye, Bauer Ervin nem jelent meg, mert „az események úgy megviselték, hogy ágyba került.” A nagybeteg Ady Endre, aki Dénes Zsófia visszaemlékezése szerint az írónő halálának napján „szívének ártó fuldoklással szüntelenül sírt”, egészségi állapotából kifolyólag ugyancsak nem tudott részt venni a temetésen. Ráadásul ebben az időben tombolt a – Kaffka és kisfia halálát okozó – spanyolnátha járvány is, ami minden bizonnyal rengeteg embert távol tartott a temetéstől.

102 évvel ezelőtt ezen a napon hunyt el Kaffka Margit spanyolnáthában. Kisfia, Lacika mindössze egy nappal élte őt túl. Családja és barátai mellett többek között a Nyugat szerkesztőségének tagjai is gyászolták őt, s az egyes irodalmi-kulturális lapok, folyóiratok munkatársai a magyar irodalom óriási veszteségeként hivatkoztak rá cikkeikben. Az Uj Idők névtelen szerzője a következő sorokkal zárta Kaffka-nekrológját: “Most már árva az íróasztala…”

A Kaffka Margitra való emlékezés jegyében most a vele kapcsolatos nekrológokból, visszaemlékezésekből, anekdotákból készítettem egy válogatást.