Kaffka Margit 1899-ben került fel Budapestre, ahol az Erzsébet Nőiskola - ami a köznyelvben még a névváltás után is sokáig Zirzen-intézet néven emlegettek - Polgári Iskolai Tanítónőképző Intézetének bennlakó növendéke lett. Ezt megelőzően, 1886-tól három évig a szatmári irgalmas nővérek zárdájában tanult - melynek élményei a Levelek a zárdából című levélregényét ihlették -, azonban betegeskedése miatt nem tudta letenni a vizsgáit, és kimaradt az iskolából. Ekkor édesanyja és mostohaapja kesztyűboltba és varrodába akarták adni, ám szembetegsége miatt végül lemondtak a tervükről, így Kaffkának mindenképpen tovább kellett tanulnia, hogy pénzkereső foglalkozásra tehessen szert. Kaffka ezek után a Szatmármegyei Nőegylet Nőipariskolájában (1890-1892), majd a leánypolgári iskolában (itt 1894-ben tett tett magánvizsgát, mivel az intézmény csak erre adott lehetőséget) folytatta a tanulmányait, és ekkor már eltökélte, hogy tanári pályára fog lépni.

A polgári vizsga után a Szent Vince Irgalmas Nővérek zárdájának tanítóképzőjébe járt - először bejáró növendékként, majd ingyenes bentlakóként -, ahol 1898-ban szerzett tanítói oklevelet. 1898-1899 között bentlakó tanár volt az irgalmas nővérek miskolci zárdájában, mivel korábban szerződést kötött a renddel, hogy az ingyenes bentlakásért cserébe, és a képesítő megszerzését követően egy évig fizetés nélkül tanít Miskolcon vagy Lőcsén. Kaffka ennek az évnek a leteltét követően után tovább szeretett volna tanulni, s a neves budapesti Erzsébet Nőiskolába szeretett volna bekerülni, mely azonban rengeteg utánajárást igényelt, melyről így írt barátnőjének, Nemestóthy Szabó Hedvignek (Heddának):

Az ügyem miatt bejártam Dorottya egyletet, Zirzen képzőt, igazgatónőt, ministériumot, — s a fix eredmény sok szép szó, biztató mosoly,— meg hogy az angol kisasszonyok zárdájába az ottani polgári képzőn bevettek ingyenesnek. De persze nem megyek, —csak nem bomlottam meg. Újra zárdába nyomorogni, — mikor a lelkem, az egyéniségem, a tehetségem és a vágyaim mind az államhoz, az egészséges, uj, activ szervezethez vonnak az egyház idejét mult, elaggott feszes és előítéletes intézményeitől. [Kaffka Margit levele Nemestóthy Hedvignek, Miskolc, 1899. április 15.]

Az írónő édesanyja végül Károlyi Istvánnéhoz fordult segítségért, így az ő közbenjárására Kaffkának végül sikerült bekerülnie az intézetbe. Az intézmény által megkívánt fehérnemű elkészítéséhez azonban pénzre lett volna szükség, így az írónő először az édesanyjától, majd a nagyapjától kért anyagi segítséget, így végül meg tudta venni a szükséges anyagot, majd saját kezűleg varrta meg a ruháját.

AZ ERZSÉBET NŐISKOLA

A Zirzen-intézet épülete 1897-ben (Andrássy út 63-65.)
Klösz György felvétele.

Az Erzsébet Nőiskola 1873-ban, Trefort Ágoston felkérésére alakult meg, alapítója és névadója a magyar nőnevelés egyik kiemelkedő alakjaként számon tartott, koronás érdemkereszttel kitüntetett Zirzen Janka volt. Az iskola Kaffka idejében (1899-1902) az Andrássy út 65. alatt működött, saját, szecessziós stílusú palotája 1901-1902 között épült az István körúton, mely napjainkban az Ajtósi Dürer sor 37. számon található. (Ide járt később például Boncza Berta és Móricz Virág is.) Az iskola 1898-ban vette fel Erzsébet királyné emlékére a Magyar Királyi Erzsébet Nőiskola nevet, mely nemcsak az Erzsébet királyné iránti tiszteletről tanúskodik, hanem arról is, hogy az iskola „ideáljául Erzsébet királynét, mint a női erények mintaképét" választotta. Az intézmény minden év november 19-én, Erzsébet napon gyászünnepet tartott az elhunyt királyné emlékére, továbbá a kegyelet jeléül az iskola rajztanára, Hollós Károly olajfestményt is készített róla.

Az iskola polgári iskolai tanítóképzőként működött, s a kezdeti két éves képzési ideje végül három évre módosult. A képzés két szakcsoportban, a Nyelv- és történelemtudományi ismeretek, valamint a Mennyiségtan és természettudományi csoportban folyt. Az intézmény azonban nem csupán tanítónőket, hanem "házias és munkás leányokat" kívánt képezni, ezért Zirzen Janka külföldi tanulmányútjai során tanulmányozta a külföldi ipariskolák működését, s az így szerzett tudásnak köszönhetően, valamint a szükséges felszerelés és gépek megvásárlását követően az intézet a tanítói oklevél mellé iparos tanító oklevelet is biztosítani tudott a végzős növendékek számára. Zirzen Janka 1896-os nyugdíjba vonulását követően Lázárné Kasztner Janka vette át az intézmény vezetését, s ideje alatt az intézetben négy tagozaton folyt a képzés: a polgári iskolai tanítóképezdében, a hatosztályos felsőbb leányiskolában, a nevelőnőképzőben, továbbá ezek mellett az intézmény tornatanárnő- és nyelvmesternő képző tanfolyamokat is szervezett.

Az intézet éves tandíja 600 korona volt, s ezen felül évi 10 korona edénypénzt és évi 2 korona könyvtárhasználati díjat kellett befizetniük a növendékeknek. Az alsó- és felsőruháról, valamint az ágy- és asztalneműről a diákoknak kellett gondoskodniuk. A növendékek nevelését bennlakó tanítónők végezték, akik együtt étkeztek és aludtak a diákokkal, az esti felügyelet alatt kiosztották nekik az otthonról kapott leveleket, csomagokat, javították a diákok által írt leveleket, s felügyelték őket a szabadidejük alatt. Az intézet rendkívül szigorú szabályok szerint működött; a növendékek havonta kétszer, a második és negyedik vasárnapon hagyhatták el az épületet a szülők és rokonok meglátogatása céljából, a templomból csak egészségügyi indokkal hiányozhattak, és a látogatók fogadására, korrepetálásra, zeneórákra, étkezésre, levélírásra fordítható idejük is percre pontosan be volt osztva.

A vallásnevelés mellett az intézmény nagy figyelmet fordított a hazafias és nemzeti irányú nevelésre, ezért számtalan ilyen irányú ünnepélyt (például az 1848-as törvények szentesítésének emlékére vagy Vörösmarty Mihály születésének 100. évfordulójának alkalmából) tartottak, továbbá a magyar nemzet történelmét, alkotmányát és földrajzát is tanították a növendékek számára. Az általános kulturális tájékozódás elősegítése ugyancsak fontos részét képezte az intézmény céljainak, ezért a növendékek rendszeres látogatásokat tettek a múzeumokba, a Műcsarnok kiállításaira, a Magyar Tudományos Akadémiára, a Kisfaludy és Petőfi Társaság felolvasó üléseire, de ellátogattak például Aquincumba, Visegrádra és az Adriára is. Az iskola egyik legnagyobb elismerését az 1900-1901-es tanévben kapta; ekkor ugyanis az intézet részt vett a párizsi nemzetközi kiállításon, ahol az ott bemutatott tanulói dolgozatokért és az intézet szervezetéért a Grand Prix-díjat nyerte el.

KAFFKA MARGIT AZ ERZSÉBET NŐISKOLÁBAN

Kaffka Margit neve az 1900-1901-es tanévben a Nyelv- és történettudományi szakcsoport második osztályának hallgatói között szerepel. Minden bizonnyal az intézetben töltött évek inspirálták például a Mária évei című regényét is, melynek szereplői szintén az Erzsébet Nőiskolához hasonló intézmény (Valéria inétzet) növendékei. Barátnőjéhez, Heddához írt leveleiből tudjuk, hogy Kaffka többek között a finnugor és árja nyelvek összehasonlító módszeréről, Homérosz alkotásairól, Wundt szubjektív esztétikai elméleteiről, illetve Beöthy Zsolt irodalomtörténetéből is tanult. Emellett több alkalommal is lelkesen beszámolt arról, milyen nagy lelkesedéssel tanul, s hogy mennyire szeretné elnyerni tanárai - akik közül néhányan már fel is figyeltek rá - elismerését.

Egy kicsike stréberség ez tőlem — de mindegy. Egyetlen gyönyörűségem, — izgató, lázas, édes gyönyörűség, —hogy im a tanáraim figyelme kezd felém fordulni, — hogy Komáromy, a szomorúszemű öreg nyelvtudós két bírálni való dolgozatot ad nekem egy helyett, — hogy könyvekkel lát el a magánbibliotékájából és meséket mond néha, jókedvében a finn tudós vendége, a Jalova nagy tudományáról, a kit el is hoz néha hozzánk és mutogatja, mint egy exotikus csudát. — És boldoggá tesz, ha a nagyhírű Lázár széles mosollyal bólogat egy-egy rőfös definiczicziómra, — és ha, (sok véres veríték árán, szörnyű megerőltetéssel, kínosan magolva, a "Hermán és Dorothea" strófáit) elnyerem végre a Szarvas Gáborné, az ijesztően méltóságteljes Paula néni magas megelégedését is. Látod Heddi, — hasztalan vársz, tőlem hangulatokat, — végre meg-találtam az egységest, — az életem súlypontját — a czélt, a mi jó, — az eszményt a mi igaz. Csak egészséges maradjak és jobb legyek, — majd meglátod, — nem bolygatnak többé hiábavalóságok sohasem. Szerelmes vagyok vadul, a finn-ugor és árja nyelvek összehasonlítási módszerébe,— a homéri versek sugaras életében, a nagy Ulissesbe Nausikaa derűs, naiv szerelmével, — és szerelmes Göethebe, — sőt Heinébe persze még vadabbul, — megtaláltam íme Montmorency-t. (Kaffka Margit levele Nemestóthy Szabó Hedvignek, Budapest, 1899. november 19.)

Kaffka az imént citált levelében arról is mesél barátnőjének, hogy egyes társai, a "geniális lusták" haragos gúnnyal, míg a "szorgalmas gyengék" pártfogás kérő tisztelettel néznek rá, a felsőbb osztályba járók pedig "csufondáros kiváncsisággal" mutatkoznak be neki, és néha "igaz rokonszenvvel" búcsúznak el tőle, mivel sokat hallottak már a "szorgalmas csugabogár"-ról, illetve az "automata nyelvbúvár"-ról, aki "már a karácsonyi szünidő alatt is meg van bízva egy szörnyű jegyzet, unalmas fiziologiai tanulmány elkészítésével". Ezek az élmények inspirálhatták minden bizonnyal az írónőt például a Diadal című elbeszélés megírása során is, melynek főhős-elbeszélője gyermekkorában az osztály egyik legszorgalmasabb diákja volt, aki gyakran titokban írta meg egyes osztálytársainak a dolgozatait, s "leckeórán" megszokta "az elsőség büszke érzését".

Osztálytársnőivel gyakran álmodoztak arról, hogy az iskola falai közül kikerülve egy sokkal izgalmasabb és jobb élet vár majd rájuk:

Nincs semmi bajom, . nem vagyok éhes és nem fázom. — Tulajdonkép egymást rontjuk mi el, . ez a husz-huszonöt összezárt leány, — mikor el-hitetjük egymással és magunkkal, hogy valami jobbat, valami különös másat várhatunk még az élettől, —mikor követelő igényekkel nézünk a jövendőnek elébe, — ehelyett hogy megelégednénk evvel a passiv jóléttel, — mikor vannak emberek boldogtalanok, elhagyottak, koldusok, betegek és vakok. (Kaffka Margit levele Nemestóthy Szabó Hedvignek, [H. d. n.])

Kaffka a tanulás mellett újabb verseket írt, melyeket Magyar Géniuszba küldött be (több verse is megjelent itt, 1902-ben például a Rokka mese, a Katóka meghalt vagy Leánykérés), s melyek közül néhányat - az írónő Néhány "levél"-re című írásában megfogalmazottak szerint - éppen az osztálytársnői küldtek be titokban és "közdicsvágyából", hogy Kaffka "születésnapra ajándékul és meglepetésül nyomtatva" olvashassa a nevét, s a párhuzamos III/b-s osztály megpukkadjon. Emellett ebben az időben már Fenyő Miksával is találkozott, akivel - Rolla Margit elmondása szerint - "társaságban is voltak együtt, ahogy azt az iskola rendje megengedte." [1] Maniuné Horváth Lenke, az iskola egykori növendéke 1943-ban így emlékszik vissza az alkotásaihoz örökösen élményeket gyűjtő Kaffkáról:

Mint csendes megfigyelő szívesen hallgatta élményeinket, élvezte csínyjeinket, sok mindent megtartott emlékezetében és később regényeiben felhasználta, ügyesen elhelyezte azokat. Egy ismert kis versének megírására (Egy helyen "Leánykérés", más helyen "Mária húgom" címmel) az én emlékezéseim alapján, nővérem menyasszonysága inspirálta. (Manuiné Horváth Lenke levele Deák Gyulának, 1943. január 9.) [2]

1902-ben Kaffka lázasan készült a képesítő vizsgájára, melynek keretében a következő tárgyakból vizsgázott [3]:

Német nyelv (jeles)                                       Földrajz statisztikával (jeles)
Bölcselet előtan (jeles)                                 Magyarország története (jeles)
Nevelés- és tanítástan (jeles)                      Világtörténet (jó)
Magyar nyelvtan (jeles)                                A magyar köz- és magánjog alapvonalai (jeles)
Írásművek elmélete (jó)
A magyar irodalom története (jeles)

A próbatanítás vizsgarészre jeles osztályzatot kapó Kaffka Margit összességében tehát jeles eredménnyel végezte el az Erzsébet Nőiskolát, 1902. május 21-én kelt oklevele "felső nép- és polgári iskolákban magyar nyelven való tanításra" jogosította fel.

Kaffka emlékét az iskola évtizedekkel  később is őrizte, ápolta, melynek egyik bizonyítéka az intézmény fennállásának 90. évfordulóján tartott ünnepi ülés, melyet Kaffka Margitnak szenteltek, s melynek során életéről és munkásságáról az iskola egyik növendéke tartott beszámolót, műveiből pedig több diák is előadást tartott.

*

Hivatkozások

[1]: Rolla Margit, A fiatal Kaffka Margit, Budapest, Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára, 1980, 112.
[2]: özv. Maniuné Horváth Lenke levele. Közli Rolla Margit. Rolla Margit: A fiatal Kaffka Margit, Budapest, Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára, 1980, 120.
[3]: Közli Bodnár György. Bodnár György: Kaffka Margit, Budapest, Balassi Kiadó, 2001, 80-81.

Források

A lélek stációi. Kaffka Margit válogatott levelezése, s.a.r., bev. és jegyz. Simon Zsuzsanna, Budapest, Nap Kiadó, 2010.
Magyar Királyi Erzsébet Nőiskola értesítője az 1899/1900, valamint az 1900/1901-es tanévről
A 90 éves Teleki Blanka Gimnázium Jubileumi évkönyve (1873-1963)

Kép:
Lázárné Kasztner Janka: Emlékkönyv Zirzen Jankának a budapesti V. ker. áll. Polgári Tanítónő-Képző Int. igazgatójának nyugalomba vonulásának alkalmából, Budapest, Hornányszky Viktor Könyvnyomdája, 1897.