Gyerekek a karácsonyfa előtt (1909)
Forrás: Fortepan/Cholnoky Tamás

Kaffka Margit egy 4 éves gyermek anyukájaként, 1910-ben publikált egy cikket Jézuskavásár címmel a Renaissance folyóiratban, melyben különböző ajándékötleteket osztott meg szülők számára. Az írónő írásának elején leszögezi, hogy az „ünnepi ajándék nem használati tárgy, de semmi esetre sem olyan, melyet kötelesség szerint is az ajándékozónak kellett volna megvásárolni; hanem vagy a fényűzés, vagy a gyönyörködés, szórakozás eszköze: gyermeknél nyilvánvalóan játék.” Ebből adódóan például a szürke iskolaruha, a tucat vászonzsebkendő vagy az új sárcipő csak akkor kerülhet a fa alá, „ha olyan sorbéli gyermekről van szó, akinél ezek a dolgok is váratlan örömet, külön, szokatlan jólét-érzést jelentenek. De még itt is egyébbel, játékszerrel, csillogással beszórva, eltakarva."

Lássuk tehát, hogy Kaffka Margit milyen karácsonyi ajándékokat ajánl a gyermekek megörvendeztetésére!

Játékmérleg

Kaffka szerint a kereskedők páratlan bőbeszédűséggel ajánlják a vevőknek a „gépleleményesség és az utánzóipar csodáit”, például a fűszeresbolt gyerekek számára készített kicsiny mását, melynek minden részlete – kasszás kisasszonybaba, bajuszos segédúr, sonkák, szalámik, icipici kiflik és halak – olyannyira gondosan kidolgozott, hogy szinte a felnőtteknek is kedve lenne miattuk újra gyerekké válni. A kicsik lenyűgözve nézik ezeket a kirakatban – véli az írónő –, majd egy nap erejéig otthon is, azonban másnap már bizonyára úgy fogják érezni, hogy „az ilyesmit mégis jobb messziről nézni”, hiszen minden eleme papírból készült, s még a bolthoz készült árukat sem lehet mozgatni. Mivel a játékösztön alapja az utánzás és a képzelet – folytatja Kaffka –, ezért olyan játékokat kell ajándékozni a gyerekeknek, melyeket kedvük szerint alakíthatnak át, szedhetnek szét és rakhatnak újra össze:

A drága papírmasé-bolt helyett elég egy egyszerű, serpenyős, hűen utánzott és arasznyi hosszú kis boltmérleg-játék, amihez súlyocskák is vannak. Mert a gyerek csakugyan szeret boltocskát játszani, hisz mindennapi élménye ez; de csak úgy, ha igazi holmit, édességet méricskélhet, vagy ha a papírt, port, miegymást kedve szerint nevezheti ki elemózsiának. […] A kis játékmérleg a kereskedelmi tevékenység legélénkebb, legdrámaibb részének jelképszerű eszköze; már a pénz lehet papirosból, az áru homokból, a vevők levegőből, a fiókok gyufaskatulyából; de a bababoltost és babakaszírnőt minden életrevaló gyerek ki fogja dobni, mert ő maga akar működni, a cselekmény középpontjában állni, főszemély lenni. Ha kereskedést játszik, akkor boltos; ha fogócskát, cica; ha iskolát, tanító; ha vasutasdit, akkor konduktor akar lenni leginkább. S a babát akkor szereti, ha ő anyja, öltöztetője, etetője, nevelője és pirongatója lehet.

Egy lányoknak való ajándék: játékbaba

Kislány a karácsonyfa előtt (1911)
Forrás: Fortepan/Gyollai Jánosné

Kaffka Margit szintén ajánlja ezt a rendkívül népszerű játékot, azonban meglátása szerint ebben az esetben sem mindegy, hogy milyen babát kap a gyermek, hiszen a kreativitás fejlesztése, a változtatás lehetősége ebben az esetben is fontos. Arról, hogy e téma nagyon foglalkoztatta, nemcsak a tárgyalt cikke, hanem a halálának évében megjelent Kis emberek, barátocskáim című, gyerekek számára íródott könyve (1918) is tanúskodik, melyben – a játékbútorok és a papírfalucska készítésének fortélyai mellett – a babakészítés és öltöztetés különböző módjairól is ír. De milyen is legyen a lányoknak szánt játékbaba?

A kislánynak is asszonyi ösztönei derengésében legtermészetesebb játékszere a baba. Lehet kisebb vagy nagyobb, de bútorai és holmija arányos legyen nagyságával. Úgy legyen öltöztetve, ha van, hogy minden ruhadarabja külön leszedhető legyen róla, még cipői és harisnyái is. Újabb csalódás, ha az ingecske és egyéb intim ruhadarab rá van varrva a fűrészpor lábszáracskákra. Ne tudjon a baba sokféle művészetet, nem baj, ha a szeme nem csukódik, papát-mamát zsinórrángatásra semmi esetre se mondjon; ehelyett legyen minden tagja mozgatható, s dereka karcsú; a hasas kis francia bébéken nem áll a ruha. Mert a munkásgyermek felnőtt munkásnőnek, az úrilányka felnőtt úrnőnek szereti öltöztetni legjobban a bábuját.

Játék-zeneszerszámok, sportfelszerelések

Hogy a játék-zeneszerszámok, cimbalom, hegedűk és fuvolák zenei hangokat s legalább elszenvedhetően tiszta közöket adjanak! Hogy a sportfelszerelések, szánkók, korcsolyák, miegyebek már csakugyan ne legyenek "alakíthatók", hanem masszív, pontos, szolid munkák.

Könyvek

Kaffka cikkében a lányok számára ajánlott könyvek kiválasztásának problémája is megjelenik. Nagy éleslátással ismeri fel, hogy a leányok főszereplésével íródott mesék cselekménye nem sok változatosságot mutat, ráadásul nem is készítik fel a lányokat az életre sem, hiszen a főhősnők szinte kivétel nélkül a világtól elzárkózva nőnek fel, továbbá a nagyobb lányok számára íródott könyvek többsége is túlzottan sablonos vagy erősen szentimentális. De akkor mégis milyen könyvek jöhetnek szóba?

A könyvek - itt meg kellene állni, ebben a kérdésben érdemes volna egyszer igazán belefeküdni. Ha fiúgyerekről van szó, még hagyján; Robinson, Andersen, az örökifjú Jókai meséskönyve (a leaotungi emberkék az életem részévé vált), aztán Kipling Dzsungel-je (csak volna jó magyar fordítása), néhány indián történet - a Pál utcai fiúk, Vernétől tán a Két évi vakáció - olaszból Egy iskolaév története... ennyi talán, de valami.

Hanem a lányolvasmányok! Okos ember, könyvkiadó mondta egyszer gondolkodva és rezignáltan, hogy nem is lehet más irány jogosult itt, mint a lágyan szentimentális vagy a kedélyeskedőn gyakorlatias, gazdasszonykodó irány. S a tucatszám termő süldőlány-regények és novellák összes alakjai unalomig egyformán erre a két kaptafára szabódtak. A mesékben is alig van változat; a derék, de csúnyának ígérkező, félreismert fiatal leány mostoha viszonyok közt dolgos nővé, egyúttal bájossá, csinossá fejlődik. Szép és érzékeny ügy, de az élet másfélét, ezerfélét is produkál. Csakhogy mi köze lehet az élethez egy otthon tartott, védett, akarva tévesen informált, selyemgubószerűen várakozó állapotú, kis mai úri leánynak.

Mit adhatunk a fiatal leánygyerek kezébe az émelygős és üzletszerű hanyagsággal sablonra gyártott lányregények helyett a "nagyoknak írt" könyvek, a remekművek közül. Grandet Eugéniá-kat talán? Hermann és Dorotheá-t minden bizonnyal; de minden klasszikus olvasmány fárasztó a maga tökélyében. És a Marlitt-félék nem ártanak-e nagy, semleges ártalmatlanságukkal, az életről adott hamis értesítéseikkel; s Jókai nem feszíti-e túl károsan az ifjúság fantáziáit? Régi kérdések, unalomig felhánytak, soha el nem döntöttek!

*

Forrás
Kaffka Margit, Jézuskavásár = Bodnár György (szerk.), Az élet útján. Versek, cikkek, naplójegyzetek, Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1972, 277–281. (Eredeti közlés: Renaissance, 1910/2, 720.)

Képek:
1. kép: Fortepan/Cholnoky Tamás (1909-es kép)
2. kép: Fortepan/Gyollai Jánosné (1911-es kép)