Kaffka Margit 1918-ban bekövetkezett halálát követően 21 évet kellett várni arra, hogy az írónő méltó síremléket kapjon. Ezalatt a több, mint két évtized alatt az írónő jeltelen sírban nyugodott, és emléke is kezdett feledésbe merülni. Radnóti Miklós – aki az írónő művészi fejlődéséről írta doktori értekezését – a Kaffka Margit halálának 20. évfordulójára írt megemlékezésében arról számolt be a Nyugat folyóirat hasábjain, hogy amikor egy alkalommal betért a Farkasréti temető igazgatóságára, hogy útbeigazítást kérjen Kaffka sírjának elhelyezkedésével kapcsolatban, döbbenten konstatálta, hogy az igazgatóság alkalmazottja még sohasem hallott az írónőről.

A kép forrása: Köztérkép.hu

Bár a Vörösmarty Társaság, valamint Fenyő Miksa már Kaffka halálának évében összesen 5400 koronát ajánlott fel, s a Nyugat folyóirat is felhívást tett közzé egy Kaffkához méltó síremlék felállításának érdekében, a befolyt összeg mégsem volt elegendő a cél megvalósításához.

A sír már 4 évvel az írónő halála után elhagyatottan állt. "Kaffka Margit sírja besüppedt és a csendes temetőlátogató észrevétlenül halad el a roskadozó hant mellett." – számolt be róla a Világ munkatársa 1922-ben. A cikk szerint Héczeg Erzsébet gyűjtést indított a sír rendbetétele céljából, s az adakozók – akik között ott találjuk Guttman Leoniát, az írónő barátnőjét is  – jóvoltából összesen 30.300 korona gyűlt össze, melyből a fejfa állítás költségeit fedezték.

Kaffka halálának 10. évfordulóján Schöpflin Aladár úgy fogalmazott:

A sírját a farkasréti temetőben rég benőtte volna a dudva, ha nemes barátnői kéz nem ültetne reá virágot.

Noha a köztudat alapvetően a Kaffka Margit Társaság tagjainak tulajdonította a síremlék állítás gondolatát – maga a síremléket avató Schöpflin Aladár is így tett –, valójában nem ők voltak az egyetlenek, akik e nemes ügy elmozdításán fáradoztak. 1923-ban a Világ folyóirat is felhívást tett közzé, melyben már egy síremlék felállításához kérték az olvasók segítségét, s márciusra már 20.000 korona adomány érkezett be hozzájuk. Az 1923. évi 2. számban a Nyugat arról számolt be, hogy egy névtelen adományozótól 1000 korona felajánlás érkezett a folyóirat szerkesztőségébe, a 6. számban pedig arról, hogy a Világ folyóirat útján közreműködésének köszönhetően 26.836 korona gyűlt össze a nemes célra.

Sajnos a síremlék felállításának ügye még a nagylelkű felajánlások ellenére is hosszú évekig megrekedt, azonban a későbbi évek folyamán tovább folytatódott a gyűjtés. 1936. december 13-án a Dolgozó Nők Klubja rendezett emlékestet – melyen Török Sophie Kaffkáról írt tanulmányát olvasta fel, R. Simonffy Margó pedig az írónő néhány versét szavalta el –, s az est jövedelmét teljes egészében a síremlék költségeire kívánták fordítani. 1937-ben a frissen megalakult Kaffka Margit Társaság tagjai szintén kézbevették az ügyet, s 1937. március 22-én, este 8 órakor Emlékestet – mely nemcsak az írónőről való megemékezésre, hanem a társaság tagjainak bemutatkozására is szolgált – tartottak a Zeneművészeti Főiskola nagytermében. Az így befolyt összegből, valamint az írónő műveit kiadó Franklin Társulattól és a fővárostól érkezett támogatásból végül megkezdődhettek a síremlék készítés munkálatai..

A szobrot a Kaffka Margit Társaság megbízására Kövesházi Kalmár Elza készítette, a síremlék felavatására pedig 1939. június 11-én, 12 órakor került sor a Farkasréti temetőben. Az Esti Újság tudósítója szerint az eseményen részt vettek Kaffka hívei, egykori barátai, valamint az olvasóközönségének és családjának több tagja is. Schöpflin Aladár avatóbeszédében következőképpen fogalmazott:

Ez a szerény, de művészi ihletű emlékmű több mint húsz esztendős szégyenérzéstől szabadít meg minket. Nem tudtunk belépni ennek a temetőnek a kapuján anélkül, hogy eszünkbe ne jutott volna: Kaffka Margit sírja még mindig jeltelen, s ez a gondolat nehéz érzéssel töltött el.

A kép forrása: Köztérkép.hu

A lépcsőn felfelé siető nő szobrát pozitívan fogadták az emberek. A Nyugat tudósítója,  Farkas Zoltán szerint a szobor "kitűnően jelképezi Kaffka Margit felfelé törő lelkét, közvetlenségét, amellyel az életbe vegyült, hogy annak ajándékait busásan viszonozza", továbbá dicsérettel illette a szobor alkotóját, aki véleménye szerint "arról is tanúságot tett, hogy közelébe tudott férkőzni Kaffka Margit lelkének: megértő és lelkes olvasója volt." Schöpflin Aladár szintén méltatta a szobrot, mely véleménye szerint

kifejezi Kaffka Margit szellemét: halad égnek emelt arccal a magasságok felé, s két kezével hinti szét a szellem virágait.

*

A képek forrása:

Köztérkép.hu

Források:

Farkas Zoltán: Kaffka Margit síremléke. Nyugat, 1939/7.
[Hír a Héczeg Erzsébet által indított gyűjtésről], Világ, 1922. december 15.
[Hír a Dolgozó Nők Klubjának Kaffka-emlékestjéről], Budapesti Hírlap, 1936. december 13.
[Hír a Kaffka Margit Emlékestről], Nyugat, 1937/3.
N.n.: Kaffka Margit síremlékének felavatása. Esti Hírlap, 1939. június 13.
Radnóti Miklós: Kaffka Margit (1918-1938). Nyugat, 1938/12.
Schöpflin Aladár: Kaffka Margit most tíz éve halt meg. Nyugat, 1928/23.
Schöpflin Aladár: Kaffka Margit síremléke. Nyugat, 1939/7.