1936-ban októberében, bő egy hónappal Kaffka Margit halálának 18. évfordulóját megelőzően, a lapok egy irodalmi társaság megalakulásának tervéről számoltak be. Ekkoriban ugyanis a magyar írónők körében - ahogy a Magyar Nap cikkírója fogalmazott - "érdekes szellemi mozgalom indult meg", melynek eredményeként megalakult Budapesten a Kaffka Margit Társaság. Ez abban az időszakban történt, amikor ismét egyre többen reflektáltak az írónő emlékének feledésbe merülésére, sírjának gondozatlanságára, valamint könyveinek beszerezhetetlenségére.

Az, hogy Kaffka miért is lehetett a női alkotók számára fontos szerző, Babits feleségének, Török Sophie-nak (Tanner Ilona) a Nyugat folyóirat 1937. évi 1. számában megjelent tanulmányának gondolatai világítják meg. Véleménye szerint Kaffka "minden nő helyett beszélt",

a férfiak szabad világától századokon át elzárt nők szenvedéséről, a bölcsőhöz, ágyhoz és rabsághoz láncolt asszonyokéról. Radnóti Miklós írja tanulmányában: a mi kultúránk tagadhatatlanul férfi-kultúra. Kaffka tudatosan szembeszáll ezzel, fellázad ellene. És mert művész, művészetével lázad.

Szenes Piroska - aki az 1920-as évektől a Nyugatban publikálta az elbeszéléseit - 1936 őszén kezd el író- és költőnőket felkérni a "nagyon komolynak szánt egyesülés"-be, akikkel a levélváltásokat követően a Rózsadomb Kávéházban tartott szűkebb megbeszélést. Török Sophie-t is meghívta soraikba, aki azonban kezdetben húzódozott, ami Szenes elmondása szerint "mindenkinél kínos érzést váltott ki". Szenes leveléből az is kiderül, hogy rajta kívül csak Rédey Mária - aki Török Sophie legjobb barátnője volt, és a fiatal Jászai Mariról írt regényét a Nyugat adta ki - utasította vissza a belépést.

Azonban nem minden írónő kapott meghívást a Társaságba. Tormay Cécile és Gulácsy Irén mellett Ritoók Emmát sem kérték fel a belépésére, aki már csak a Kaffkához való szoros kapcsolata okán is úgy érezte, méltatlanul hagyták ki.

Hogy éppen én maradtam ki közületek, akit meleg barátság fűzött Margithoz (sőt élete utolsó éveiben legjobb barátai közé tartoztam), és akit ő annak idején írónak ismert el, a három nő között, mikor arról beszéltünk, hogy egyáltalában ki érdemes erre a "címre" - ez esett rosszul. Több tagot Margit, mint írókat, közel sem engedett volna magához. - Ritoók Emma levele Babits Mihálynéhoz, 1936. november 13. (OSZK Kézirattára, Fond III/1081.)

Bár Ritoók a kezdetben vonakodó Török Sophie-val is szeretett volna személyesen beszélni az üggyel kapcsolatban, mivel véleménye szerint "Kaffka nevével nem lehet és nem szabad olyanoknak kis játékait űzni, akiknek fogalmuk sincs róla, ki volt Kaffka és főleg fogalmuk sincs, mit jelent magyarnak lenni", Sophie végül belépett a Kaffka Margit Társaságba.

A Kaffka Margit Társaság 1936-ban.
Balról jobbra: báró Madarassy-Beck Zsuzsa, Szenes Piroska, ego (Fried Margit), Sziráky Judit, Marschalkó Lia, Várnai Zseni, Hajnal Anna, Gyulai Márta

A Kaffka Margit Társaságot végül 1936 novemberében, a Centrál Kávéházban alapították meg a következő női alkotók: Berde Mária, Bohuniczky Szefi, Bródy Lili, ego (Fried Margit), Földes Jolán, Gyulai Mária, Hajnal Anna, Kóbor Noémi, Kosáryné Réz Lola, Lesznai Anna, Madarassy Zsuzsa, Marschalkó Lia, Meller Rózsi, Mollináry Gizella, Móricz Virág, Reichard Piroska, Sági Márta, Szenes Erzsi, Szenes Piroska, Sziráky Judit, Török Sophie, Várnai Zseni.  A híradások szerint az elnöki feladatokat Lesznai Anna - Kaffka egykori barátnője és a Nyugat egyik szerzője -, a titkári teendőket pedig Szenes Piroska látta el.

A Kaffka Margit Társaság megalakulásáról a Nyugat folyóirat is beszámolt egy rövid közleményben, melyben úgy fogalmaztak, hogy Török Sophie Kaffka alakjának feledésbe merülésére vonatkozó "fájdalmas gondolat"-a "túlzott pesszimizmusból" ered, s nézetük szerint ezt éppen a 22, "nagyrészt a Nyugat talajában sarjadt asszonyművészek" cáfolják, akiknek kezdeményezésére a társaság létrejött, és akik követendő példának tekintik

azt a rettenthetetlen írói és asszonyi bátorságot, amivel Kaffka Magit a maga művészi és emberi igazságát kifejezte.

De nem pusztán Kaffka szellemiségét szerették volna továbbvinni, hanem az írónő emlékezete ápolását kézzel foghatóbb módon is szerették volna megvalósítani. Az egyik legfontosabb törekvésük a méltó síremlék felállítása volt, melyet addig a különböző személyek, lapok - köztük a Nyugat - által felajánlott adományok segítségével sem sikerült megvalósítani. (A síremlék felállításának körülményeiről és viszontagságairól ebben a bejegyzésben foglalkoztam részletesebben.) A Pesti Napló 1937 novemberében egy rövid hírben arról számolt be, hogy a frissen alakult társaság tagjai halottak napján küldöttségileg vonultak ki a Farkasréti temetőbe az írónő (és fia) sírjához, hogy koszorút helyezzenek el rajta. A síremlék felállítása azonban még bő másfél évig várat magára.

A Társaság további céljai között szerepelt Kaffka összes művének kiadása. Ez azért is volt aktuális, mert akkoriban a Franklin által újra kiadott Színek és évek ismét ráirányította az irodalmi közélet és a közönség figyelmét az írónő alakjára és művészetére, s sikert is aratott a körükben. Ez azt mutatta, hogy az írónő műveinek - Radnóti által reflektált [1] -  "olvasatlanságát" nem az azokban ábrázolt női problémák érdektelenné és túlhaladottá válása, hanem sokkal inkább a nehezebb hozzáférhetőség eredményezte, ezért joggal lehetett számítani a versek, novellák, regények újrakiadásának sikerére is.

A Pesti Hírlap rövidhíre a Kaffka Margit Társaság által szervezett Kaffka-emlékünnepélyről (1937. 02. 10.)
Forrás: Arcanum

A Társaság tevékenysége nemcsak Kaffka emlékének ápolására szorítkozott; az írónőnek szentelt valamennyi emlékest szerves részét képezte a tagok műveinek, költeményeinek felolvasása is. Emellett az új tehetségek felfedezése céljából a Társaság 1937-ben egy regénypályázatot írt ki az írónő halálának közelgő 20. évfordulója alkalmából, melynek "abszolút irodalmi értékű" regényt megalkotó nyertesét 1000 pengő értékű Kaffka Margit-díjjal kívánták jutalmazni. A pályázatra kizárólag olyan női írók jelentkezhettek, akiknek műve korábban még nem jelent meg nyomtatásban. A regény tárgya szabadon választható volt, és a kiírásban az az ígéret szerepelt, hogy a nyertes pályamű megjelentetéséről a Társaság illően gondoskodik majd. Az ítélőbizottság tagjai Gyulai Márta, Lesznai Anna, Marschalkó Lia, Reichard Piroska, Szenes Piroska és Török Sophie voltak. Határidőként 1938. december 1-jét (az írónő halálának évfordulóját) határozták meg, az eredményt pedig 1939. március 1-jén kívánták nyilvánosságra hozni.

A  pályázat sorsa azonban nem a terveknek megfelelően alakult. 1939. májusában a Pesti Hírlap egy rövid hírben arról számolt be, hogy:

A Kaffka Margit regénypályázatra beküldött művek június 10-ig átvehetők a IV., Dalmadi Győző ucca 3., IV., L sz. alatt. A belügyminisztérium a társaság működését nem engedélyezte, így a regénypályázat sem volt eldönthető.

A mindössze 3 évig működő Társaság sorsa ezzel a döntéssel sajnálatos módon megpecsételődött. Noha nem sikerült olyan kiterjedt tevékenységet folytatniuk, mint szerettek volna, azonban Kaffka Margit síremlékének felállítása javarészt az ő érdemük, ezért az ég felé tekintő szobor nemcsak az írónő alakjára, hanem az ő emlékének ápolásán fáradozó női alkotókra is emlékeztetheti az utókort.

*

Jegyzetek:
[1]: Radnóti később módosított ezen és néhány más, Kaffkáról írt doktori disszertációjában megfogalmazott vélekedésén, s kiigazításait a Nyugat folyóiratban (1938/12), Kaffka halálának 20 éves évfordulója alkalmából megjelent cikkében adta közre.

A kép forrása/tulajdonosa:
Magyar Vendéglátóipari Múzeum CC BY-NC-ND

Források:

[N. n.]: Kaffka Margit Társaság alakul Budapesten, Magyar Nap, 1936. október 24.
[N.n]: Kaffka Margit felújult emlékezete, Nyugat, 1937/3, 246.
[N. n.]: A Kaffka Margit Társaság 1000 pengős regénypályázatot írt ki, Pesti Hírlap, 1937. december 1.
[N. n.]: Nem döntenek a Kaffka Margit-regénypályázatban, Pesti Hírlap, 1939. május 23.
[Hír a Kaffka Margit Társaság koszorúzásáról], Pesti Napló, 1937. november 3.
Ritoók Emma levele Babits Mihálynéhoz, 1937. január 12. OSZK Kézirattára, Fond III/1081.
Török Sophie: Hol az én életem? Kaffka Margit emlékezete, Nyugat, 1937/1, 4-10.
Szenes Piroska levele Babits Mihálynéhoz, 1936 október 15. OSZK Kézirattára, Fond III/1081.
Szenes Piroska levele Babits Mihálynéhoz, 1936. október 24. OSZK Kézirattára, Fond III/1081.