106 évvel ezelőtt hunyt el Kaffka Margit. Megemlékezésül idézzük fel Schöpflin Aladárnak az utolsó baráti beszélgetésükre vonatkozó szavait:

A legrosszabbkor halt meg, akkor, mikor élete kezdett jobbra fordulni és szívébe belépett valami, amit addig sohasem ismert: a megelégedett nyugalom. Lehetetlen vissza nem emlékezni az utolsó beszélgetésre, amit vele folytattam. Halála előtt pontosan egy héttel, halálos megbetegedése előtt tizenkét órával voltam nála, utolsó látogatója a Naphegy-utcai kis lakásban. Nagyon nyugodtan, melegen beszélgetett, közben vidéki magyar háziasszony módjára kínálgatott hideg hússal, töltögette a bort poharamba és kocingatott velem. Jókedvű volt, megelégedett. Arról beszélt, hogy most végre kezd nyugvópontra jutni az élete. Fiatal férjével boldog egyetértésben élt, nagyon szerették egymást, a háborúnak, melytől nála jobban nem iszonyodott senki, vége volt, nem kellett többé attól irtóznia, hogy visszaviszik a harctérre a férjét, nem kellett többé arra gondolnia, ami odakünn a lövészárkokban történik. Úgy érezte, most már kezdik érdeme szerint megbecsülni, könyveit olvasta a közönség, voltak lapjai, melyek örömmel közölték minden írását, anyagi gondjai - milyen keserves anyagi gondjai voltak azelőtt - csillapodtak, legalább a szerény polgári megélhetés biztosítva volt számára. Első házasságából származó Laci kisfiát magánál tarthatta és gondoskodhatott neveléséről. Harmincnyolc éves volt, erejének teljében, testileg-lelkileg egészségesnek érezte magát. Tele volt tervvel, munkakedvvel. Sokat és érdekeseket beszélt egy tervezett regénytervéről, - Josephus Flaviusról szólt volna ez a regény, már vagy két éve foglalkozott vele, sok történelmi és archaeológiai tanulmányt csinált hozzá, jegyzetei halomra gyűltek s már a legközelebbi időben hozzá akart fogni az írásához. A regény már jóformán készen volt termékeny agyában. Voltak más tervei is, messze évekre kiterjedők. Úgy éreztem magamat ezen az estén ő nála, mint egy kis nyugodt szigeten, a háborús katasztrófa, az ország szétszaggatása, a forradalom és a spanyolbetegség szennyes hullámcsapkodása közben. Jóleső, csillapodott érzéssel, nagy barátság örömével a szívemben jöttem el tőle.

 *

Források

Kép: Wikipédia Kaffka Margit-szócikke (Dr. Varga József felvétele)

Idézet: Schöpflin Aladár, Kaffka Margit, Nyugat, 1935/8.